Ajjaj! Költözünk!
1. rész
A kezdetek
 |
| Kép forrás: WeHearIt.com - Picmonkey szerkesztéssel. |
Sziasztok kedves olvasóim,
Ez a bejegyzés egy jó hosszú, tartalmas bejegyzés lesz és Ti valamikor március végén, április elején fogjátok majd elolvasni, úgyhogy nem is húzom a szót tovább, kezdjünk is bele!
Tudjátok, mindig is korán szerettem volna saját életet kezdeni, így a költözködés már középiskolás koromban megfogalmazódott bennem, így szinte nem is volt kérdés, hogy amint találok egy megfelelő munkahelyet, el kezdünk keresgélni. Igazából különösebb oka a költözésnek nincsen, nem tettek ki otthonról, nem vagyunk rosszba a szüleinkkel vagy hasonlók, egyszerűen itt az ideje önálló életet kezdeni, és mivel már én is dolgozó, fiatal felnőtt vagyok, így bizony vannak nézeteltéréseim (nem veszekedések!) a szüleimmel, már csak azért is, mert mikor én haza érek a munkából Ők már aludnának, én pedig mikor még reggel alszok Ők kelnek és mennek munkába, a testvéreim pedig iskolába, így a készülődések, pakolászások zavarják a másikat.
Hivatalosan pár hónapja kezdet bennünk motoszkálni a gondolat a párommal, akkor el is kezdtünk nézelődni és sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy az ingatlanok, albérletek ára szinte az egekben, mi csak ketten mennénk így bőven elég egy egyszobás kis minigarzon akár, de persze ha találtunk volna olyan árban két szobás lakást, hogy nekem is lehessen egy kis videó szobám, annak is örültünk volna, de ez, emellett az árak mellett szinte lehetetlennek tűnt. Ezért kicsit pihentettük a dolgot, gondolkoztunk, igazából valamiért úgy éreztük, hogy várnunk kell, talán arra, hogy az ölünkbe hulljon egy jó lehetőség.
És igazából megérte várni. Pár héttel ezelőtt úgy döntöttünk elég, valamit most már lépnünk kell, ismét neki ültünk és elkezdtünk lakást nézni, találtunk is két olyan egy-egy szobás lakást, ami mindkettőnknek szerelem volt első látásra, azonban voltak akadályok... Az egyik lakás nagyon messze volt, így a munkahelyemet sokkal nehezebben tudtam volna megközelíteni, míg a másik sokkal közelebb (nagyjából 3 perc villamosozásra) volt a munkahelyemhez és a húgomhoz is, meg úgy általában mindenhez, mert egy forgalmas belvárosi utcában volt. Azonban volt egy közös hiba, mindkettő ára nagyon magas volt, nem igazán engedhettük meg magunknak még akkor sem, ha nem találtunk olcsóbban lakást. (Jó, egyet találtunk, ami olcsó is volt, meg minden ilyesmi, azonban TELJES felújításra szorult és egy polc nem volt a lakásban, így szintén kilőve)
Volt még egy nagy hátrányunk. Igazából egy nagyjából 1,5 kilós, 20 centis, szőrös kis hibánk. Szotyika, a tengerimalac. Sajnos az esetek nagy százalékában kiemelten szerepel a hirdetésekben, hogy állat/gyerek/dohányzás kizáró ok lehet. Szóval éppenséggel nem volt könnyű dolgunk, nem igen válogathattunk.
Aztán a nagy keresés, csalódások és elbizonytalanodások után jött a hír: az egyik ismerősünk kiadja a lakását, eléggé jutányos áron, jó környéken, a leírások alapján pontosan ez az amit kerestünk, ráadásul a párom és a nevelőapukám dolgoztak az említett lakásban, ők újították fel tavaly nyáron! Annyira jól jött ez az örömhír, szinte madarat lehetett volna velünk fogatni. Eddig én voltam jobban oda a költözésért, de a párom szinte jobban akarta a dolgot már mint én, egyből elkezdte nézegetni a lakberendezési tárgyakat, listát írni mi az ami kell, mennyit kell és mire költenünk, még Rami költözős bejegyzéseit is lelkesebben bogarászta mint Én :D
Tegnapi nap folyamán (2016.03.05 Szombat) meg is néztük az említett lakást, ami a kerületünkben található, nagyjából 3 utcára ( kereken 800 méterre) jelenlegi lakóhelyemhez, ahol a családommal lakunk. Egy régebbi építésű, amolyan általam csak "belvárosi házként" emlegetett társasház első emeletén található a kis egyszobás, fürdőszobával, konyhával és előszobával rendelkező ingatlan, ami pont elég is hármunknak a malackával együtt.
Egy kicsit azonban elvoltunk (megint) bizonytalanodva több ok miatt is. Az első: A párom nagyon ragaszkodik a szép fürdőszobához ez azonban egy régebbi, kevésbé modernizált tisztálkodó helyiség volt, amivel nekem különösebb problémám nem volt, az én egyetlen kérésem az volt, hogy ha lehet legyen kád. A második: A szép, letisztult bútorokhoz én ragaszkodok, szerettük volna vinni a mi kis IKEÁ-s sarokülőnket, (nem csak azért, mert sokkal jobban néz ki, hanem azért is mert a gerincem miatt figyelnem kell arra, hogy hol és milyen ágyon pihenek le) a fehér szekrényeimet. Azonban erre nincsen lehetőség, egy nagy, barna csúfság akadályoz minket ebben. Ha valamit nem szeretek az ez a fajta, régi, üveges, lakkozott szekrény. Brrr... A harmadik: A konyha. Egy nagyon régies, konyhabútorral alig rendelkező kis helyiség.
A pozitívumokat is hozzuk fel azért:
- Frissen festett, tiszta helyiségek
- Nagy konyha
- Kád
- Malacka jöhet
- Olcsó
- Jó környék, közel mindenhez
- Új ajtók (imádtam őket!)
- Otthonos
Otthon azonban egy családi kupaktanács után rájöttünk: Fiatalok vagyunk, most kezdjük el a közös és önálló életünket, nincsen válogatás, csak ha már maximálisan megengedhetjük magunknak. Minden kezdet nehéz, ahogy a szüleink esetében, ahogy az ő szüleik esetében most nálunk sem lesz egyszerű, nem fogunk tudni egyből egy kacsalábon forgó palotába költözni, alkalmazkodni kell, ki kell lépni a komfort zónából és elkezdeni valamit, megszoknunk az együtt élést, azt, hogy már nem hagyatkozhatunk anyura, apura, karriert kell építeni és folyamatosan jobbá és jobbá tenni az életünket, hogy mire oda érünk, hogy gyermekeken gondolkodjunk már tudjunk nekik biztosítani egy OTTHONT. És ehhez rengeteg idő, és pénz kell.
Simán otthonossá tudjuk együtt tenni, ha igazán akarjuk, és teszünk érte, ennyi pozitívum mellett ezek nem számítanak. Aludtunk egyet majd megállapodtunk ma reggel: Április első napjaiban költözünk. 25 nap áll a rendelkezésünkre, hogy nagyjából összeszedjünk egy alap felszerelést, aztán majd apránként kiegészítjük kevésbé szükséges dolgokkal is.
A listát nagyjából a már fent említett
Rami által írt listából szedtük össze, de persze átalakítottuk a saját kis igényeink szerint. Előny talán, hogy nálunk szinte hagyomány, hogy a szülők főleg az édesanyák és a nagymamák segítenek, így már rendelkezünk egy ideje egy nagyon király barna tányérkészlettel, és már most mondták, hogy ezt-azt akkor Ők vennének nekünk. Poharakkal és bögrékkel az én mániámnak köszönhetően szintén rendelkezünk.
Helyek amelyeket ajánlok, ha valaki lakberendezési árucikkeket keres, lehetőleg olcsón:
- Kik
- Euros boltok
- Pepco
- Jysk
Egyenlőre itt tartunk most, nagyon sok dolgunk van még, dobozolnunk kell két helyen is, egyeztetnünk kell mit hagyunk a szülői házban, mi az amit viszünk és a többi és a többi.
xoxo,
