Egy kis személyes
Mostanában feltűnhetett nektek, hogy nem igazán foglalkozok a bloggal, sőt kaptam is már kérdést, hogy mi történik, miért nem posztolok annyit, mert ha posztolok akkor is csak termék teszteket, valamint a videóimban is elmondtam párszor, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül a családommal.
Most szeretnék mindenre választ adni, azoknak akik rendszeresen követik a blogom vagy a Youtube csatornámat.
Az a helyzet, hogy tavaly tavasz környékén anyukámnál méhnyak polipot állapítottak meg, de megnyugtattak minket, hogy egy rutinműtéttel eltávolítható, nem lesz nagyjából semmi következménye a dolognak, de valahogy mindig csúszott az egész, egészen addig amíg egyik délután anyának nem lettek nagy fájdalmai, ezért nem lehetett tovább halogatni, így a műtét tavaly szeptemberben meg is történt, majd a kis polip elment szövettanra a biztonság kedvéért, és mivel anyukám tökéletesen jól érezte magát a műtét után, nem is gondoltunk semmi rosszra, sőt egy idő után nem is foglalkoztunk a dologgal. Anya jól van, egészséges és csak ezzel foglalkoztunk.
Pár hónap elteltével, november végén, emlékszem, hogy egy csütörtöki napon iskolából haza menet szokásosan tárcsáztam a drága keresztanyukám ( aki történetesen anyukám legjobb barátnője 30 éve) telefonszámát, hogy csacsogjunk egy kicsit, ám nem arra számítottam, hogy aggódó, csaknem síró hangnemben kérdezi majd, hogy otthon vagyok-e már, és mivel éppen csak az iskolából sétáltam haza, megosztottam vele, hogy csak most végeztem. Mikor mondta, hogy siessek haza és beszélgessek a családommal, már tudtam, hogy valami történhetett. Őszintén szólva mindenre gondoltam csak arra nem ami otthon fogadott.
Haza érve a ki sírt szemű húgommal és anyukámmal találtam szembe magam, én meg értetlenkedtem, hogy ugyan már mondja már el nekem is valaki, hogy mi a bánat történt!!! (Csúnya dolog, de komolyan azt hittem, hogy valaki eltávozott).
"Rákos vagyok" - mondta anyukám, amire csak annyit tudtam rávágni, hogy HAHAHAHAHAHAH nem jó vicc! De mikor láttam, hogy anyukám és húgi is zokog, leesett, hogy nem... ez most nem vicc.
Az anyukámnál méhnyak rákot diagnosztizáltak.
Két napon át sírtam, nem tudtam elképzelni, hogy az én örökké vigyorgó, pici anyukámnak ilyen komoly betegsége legyen. Nem tudtam, hogyan fogom bírni, az amúgy is ingatag lelkivilágommal ezt az egészet, nem tudtam hova tenni a helyzetet és ha nincsenek mellettem a barátaim, a családom, a párom és nem támogatnak biztos, hogy belebolondulok.
Lányok, hölgyek, NŐK akik olvassák most ezt a bejegyzést! Mindig nagyon vigyázzatok az egészségetekre, járjatok rendszeresen szűrésekre, vizsgálatokra, hiszen ma már sok minden megelőzhető és kezelhető, hogyha időben észre lett véve!
Hálás vagyok, hogy Mi ennyivel megúsztuk, sajnos vannak, akiknek nem ilyen könnyű, értük imádkozok, imádkozunk és pozitív erőt küldünk nekik!
XOXO.Mia
Szeptember és Február között anya 3 műtéten esett át, mivel kiderült, hogy még vannak rákos szövetek.
Pár hete, azonban megjött az utolsó eredmény, ami már nagyon jó volt, így már túl vagyunk a nehéz időszakon! Le a kalappal az édesanyám előtt, meg mutatta nekem, hogyan kell erősnek lenni, akkor is amikor minden rosszra fordult, ma már Ő az erős nő példája az én szememben. A rák egy nagyon komoly betegség, Ő mégis végig pozitív és vidám volt, egy percre sem ingott meg a hite abban, hogy Ő meg fog gyógyulni. Sajnos mindenét ki kellett operálni, Ő mégis teljesnek és egészségesnek érzi magát.
Iszonyatosan büszke vagyok RÁ!
Lányok, hölgyek, NŐK akik olvassák most ezt a bejegyzést! Mindig nagyon vigyázzatok az egészségetekre, járjatok rendszeresen szűrésekre, vizsgálatokra, hiszen ma már sok minden megelőzhető és kezelhető, hogyha időben észre lett véve!
Hálás vagyok, hogy Mi ennyivel megúsztuk, sajnos vannak, akiknek nem ilyen könnyű, értük imádkozok, imádkozunk és pozitív erőt küldünk nekik!
XOXO.Mia
